Lovas pszichoterápia

Miért a ló – avagy miben rejlik a ló gyógyító ereje?

A lovak prédaállatok, így az életben maradásukhoz szükséges, hogy a környezetre nagyfokú érzékenységgel reagáljanak (1). Ezen tulajdonságuk teszi lehetővé, hogy az ember cselekedeteire is különösen nagy válaszkészséget mutassanak (2). A lovak a valós belső állapotunkra válaszolnak, s nem törődnek azzal, hogy hogyan próbáljuk leplezni azt (1). 

Az ember a beszédkészség elsajátításakor képessé vált arra, hogy mást mondjon, mint amit a teste mutat. (3). A lovak szinte teljes egészében csak a test nyelvét értik és beszélik (1). Így arra válaszolnak, amit testünk mond, nem törődnek szavaink tartalmával. Ahogy egy jó terapeuta is, tükröt tesznek elénk: megmutatják, hogy szavaink és tetteink mennyire járnak együtt. E tükör segítségével ráláthatunk valós szándékainkra, és megtanulhatjuk azok őszinte kifejezését (3).

A ló (szemben a terápiás kutyával és macskával) képes arra, hogy a hátán hordozza lovasát, s ezzel egy egyedülálló kapcsolat jön létre ember és állat között (4). A lovasterápia által a páciens képes fel- és újjáépíteni testtudatát. A lovas megtapasztalja milyen megtarva és fenntartva lenni, amikor e nagy, támogató állat testével szoros kapcsolatba kerül. A ló képes egy olyan „elég jó” testi kapcsolatot nyújtani a páciensnek, amilyen kapcsolatot a terapeuta talán sosem tudna létrehozni. A ló és lovas testsúlyának aránya szinte azonos az anya és csecsemő testsúlyának arányával. Járásának ritmusa hasonlatos ahhoz az élményhez, amit gyerekkorunkban ringatáskor átéltünk, ezáltal nyílik lehetőség preverbális (beszéd előtti) élményeink korrigálására, újraélésére a lovasterápia folyamán. (4)

Gátlásoktól mentes ösztönös természetük szintén fontos a terápiában. A lovak meztelenek és fesztelenek (3). Hempergőznek a piszokban, a földről esznek, szőrösek és olykor izzadtak. Ott és akkor ürítenek, amikor szükségük tartja, az orrukat nem zsebkendőbe, hanem a levegőbe fújják, vagy a lábukba törlik, ha hiányzik a társuk, akit szeretnek, hangosan nyerítenek utána. E felszabadult, társadalmi gátlásoktól mentes állatok képesek áttörni az emberi védekező mechanizmusokat (elhárításokat, gátlásokat, szorongásokat). Ugyanakkor e „felszabadulást” olyan sebességgel tehetjük meg, ahogy mi szeretnénk, amire mi képesek vagyunk.

A lovak nem ítélkeznek (3). Elfogadnak minket beszédhibával, pattanásos bőrrel, alacsony vagy magas, sovány vagy teltebb testalkattal is. Ez a feltétel nélküli elfogadás az egyik legfontosabb tényezője a pszichoterápiának (3).

A zavaros, összetett és olykor fájdalmas emberi kapcsolatokkal ellentétben az állatokhoz való kötödés nyugodt és meghitt. Az állatok azon szükséglete, hogy mindennap törődjenek velük és ápolják őket, kielégíti azt az emberi igényt, hogy szükség legyen ránk, gondozzunk és szerethessünk valakit (5). A velük való bánásmód sokszor olyan meglátást vagy viselkedési mintát követel meg, mely régi szokásainkat, viselkedési mintáinkat felülírja (4).

A ló ősi szimbólumként is szerepel az emberi emlékezetben. Évszázadok óta kapcsolatban áll az emberrel, s nem csupán igavonó állatként, munkaeszközként vagy szállítóeszközként. Ezen ősi kapcsolat révén a ló metaforává vált az emberiség életében. Carl Jung szerint (6) a lovak az emberiség egyik legmélyebb mitológiai archetípusát testesítik meg. A vad lovak mindazt a kontrollálhatatlan ösztönös késztetést fejezik ki, mely elfojtásaink ellenére olykor kitör a tudattalanunkból. A nagy orrlukak, a hosszú szálló sörény, a lobogó farok, a repülő paták dobbanása a földön erőt, nemességet, hősiességet, harciasságot, intenzív érzéseket, zabolátlan szenvedélyt idéz elő. A puha szimatoló orr, a bársony-puhaságú szőr és a figyelmes szemek egyszerre fejeznek ki kötődést és szabadságot (7). Jung szerint a ló szimbolizálja az ember ősi ösztönét és a vizet - az élet legfontosabb összetevőjét. Úgy vélte, hogy a mitológiában a lovak az emberiség mágikus oldalát fejezik ki, s a bennünk élő anyát, mely intuitív és megértő (6). Az emberiséget e mágikus szépségű és hatalmas erejű rejtélyes élőlények ellenállhatatlanul lehengerelték és ámulatba ejtik ma is (8).

Irodalomjegyzék:

1.       IRWIN, C. (1998) Horses Don’t Lie. What Horses Teach Us About Our Natural Capacity for Awaraeness, Confidence, Courage, and Trust. Marlowe & Company, 2001, New York.

2.       ROBERTS F., BRADBERRY, J., WILLIAMS, C. (2004) Equine-faciliataed psychotherapy benefits students and children. Holistic Nursing Practice; 18(1)

3.       VIDRINE, M., OWEN-SMITH, P., FAULKNER, P. (2002) Equine-facilitated group psychotherapy: applications for therapeutic vaulting. Issues in Mental  Health Nursing; 23: 587-603.

4.       LENTINI, J.A., KNOX, M.(2009) A Qualitative and Quantitative Review of Equine Facilitated Psychotherapy (EFP) with Children and Adolescents. The Open Complementary Medicine Journal; 1, 51-57

5.       HIRSCHMAN, E., C., (1994). Consumers and their animal companions. Journal of Consumer Research, 20,616-632. idézi TROTTER, K. S. (2006) The Efficacy of Equine Assisted Group Counseling with At-Risk Children and Adolescents. Doctor of Philosophy Thesis (Counseling), December.

6.       JUNG, C. G., FRANZ, M.-L., HENDERSON, J. L., JACOBI, J., JAFFÉ, A. (1965) Man and His Symbols. Doubleday & Company, Inc., New York. idézi (7)

7.       MCCORMICK, A. R., MCCORMICK, M. D. (1997) Horse Sense and the Human Heart: What Horses Can Teach Us About Trust, Bonding, Cretivity and Spirituality. Health Communications, Inc. Deerfield Beach, Florida.  

8.       FREWIN, K., GARDINER, B. (2005). New age or old sage? A review of equine assisted psychotherapy. The Australian Journal of Counselling Psychology, 6, pp13-17.