Kutatási eredmények a lovas pszichoterápia hatékonyságát illetően

Aki a lovasterápia gyógyító erejének tudományos eredményekkel való alátámasztását tűzi ki célul, igen nagy fába vágja a fejszéjét. Hiszen azon túl, hogy kis számú kutatási eredmény áll rendelkezésre a lovasterápia hatékonyságát illetően, az e témakörrel foglalkozó kísérletek és kutatások sokszor elégtelen empirikus erővel is bírnak (1).

Ennek egyik oka az, hogy a kvantitatív eredményt mérő statisztikai próbák és a kvalitatív beszámolót nyújtó szülők, lovasok és egészségügyi szakemberek által észlelt eredmények sokszor nagy eltérést mutatnak (1). Míg a kvalitatív beszámolók nagyon pozitív változásról számolnak be, addig a statisztikai elemzések azt tárhatják a kutatók elé, hogy a lovasterápia eredménytelen volt (1). További empirikus akadály a minta kis száma és a kontrollcsoport hiánya, mely közvetlenül vagy közvetetten is a minta heterogenitásából fakadhat (1). Hiszen két, azonos diagnózissal rendelkező személy valószínűleg különbözni fog olyan változókban mint életkor, életkörülmények, stb. A külső hatások (pl. más terápiák, a szülők részvétele a terápiában) szintén torzíthatja a terápia eredményét (1). Ugyanakkor ez szinte kiküszöbölhetetlen akadály, hiszen nem lenne etikus a pácienst a kutatás ideje alatt más terápiáktól megvonni. Végül további gondot jelent, hogy a skálák és a kísérleti berendezés kutatásról kutatásra változik. Annak ellenére, hogy ugyanaz a változó a vizsgálódás tárgya, különböző elrendezésben zajlik a kutatás (pl. más szakemberekkel, más lovakkal, más lovardában). Ez megnehezíti, hogy a kutatók az adatokat összesítsék vagy akár összehasonlítsák (1) A továbbiakban ismertetem azokat a tudományos eredményeket, melyek a lovas pszichoterápia témakörében születtek. A kutatások kiválasztásakor törekedtem a jó minőségű, megbízható eredményt nyújtó munkák bemutatására.

Selby (2) szakdolgozati munkájában összefoglalta a 2000 és 2009 között publikált lovas pszichoterápia hatékonysággal foglalkozó tanulmányok eredményeit. A 103 lovasterápiával foglalkozó cikk alapos szűrése után 14 tanulmány eredményeit tartotta a szerző lovas pszichoterápia témában relevánsnak, s elemzésre alkalmasnak. Ezen kutatások minőségének felmérése után (GRADE kritériumok alapján) két tanulmány ért el közepes minőségi szintet.

Az egyik tanulmány (3) 24 hónapon belül súlyos veszteségen átesett, gyászfeldolgozó-csoportba járó, de nem súlyos depresszióban szenvedő kísérleti személyeken vizsgálta a depresszió és a fizikai jóllét szintjét az öthetes (60 napos) lovasterápia előtt és után, illetve egy kezelésen át nem esett kontrollcsoporthoz viszonyítva. A terápiás órák 60-90 percig tartottak és különböző helyszíneken folytak. Az eredmények szerint a Beck depresszió kérdőívvel mért fizikai jóllét nem javult, viszont a pszichés jóllét igen Szignifikánsan (P<0.001) csökkent a depresszió szintje, és igazolódott azon hipotézis is, mely szerint a depresszió és a jóllét reciprok arányban áll egymással (p<0.002). A fiziológiai mutatókban (a szisztolés vérnyomást leszámítva) nem igazolt a kutatás szignifikáns változást. A páciensek egyaránt pozitívnak értékelték a foglalkozásokat önbeszámolóikban.

A másik kutatás (4) egy 12 héten keresztül heti két órában tartott ló-asszisztált tanácsadás hatékonyságát mérte fel 126 veszélyeztetett kamaszból álló 6-8 fős csoportokon. A foglalkozásokon egy mentálhigiénés szakember és egy lovas szakember vett részt. Az egyes órák meghatározott protokoll szerint, főként az EAGALA által nyújtott feladatokból álltak. A kontroll csoport (38 fő) 12 héten át heti egyszeri iskolai tanácsadás órán részt vevő, 6-8 fős csoportokból állt. A lovasterápiában részt vevő gyerekek a BASC (Behavioral Assessment System for Children ) skála mérése alapján szignifikánsan kevesebb negatív, és szignifikánsan több pozitív viselkedést mutattak. Az önbeszámolós kérdőív szerint 5 területen (pl.: emocionális tünetek (p = 0.027), atipikus viselkedés (p = 0.002 ), szülőkkel való kapcsolat (p = 0.018) , stb.), a szülők által kitöltött kérdőív szerint 12 területen (pl. a problémák kívülre (p = 0.007) /belülre helyezése (p=0.000 ), agresszió (p = 0.001) , hiperaktivitás (p = 0.018) , szorongás (p=0.000) , depresszió (p=0.001 ), szomatizálás (p=0.036 ), figyelemzavar (p=0.003 ), önértékelés (p = 0.024) , társakkal való kapcsolat (p=0.010 ), magatartási problémák (p = 0.031), stb.) mutattak statisztikailag számottevő javulást a kamaszok. A kontrollcsoport ezzel szemben az önbeszámolós és szülőértékeléseket együttvéve egy negatív viselkedésben és négy pozitív viselkedésben mutatott csak szignifikáns változást (pl. emocionális tünetek (p = 0.026) , szociális stressz (p = 0.028) , önértékelés (p = 0.012), depresszió (p = 0.016) stb.). A foglalkozást tartó szakemberek által kitöltött PSF (Psychosocial Session Form ) kérdőív a negatív és pozitív viselkedések megjelenését mérte. Ennek eredménye szerint az összesített viselkedés érdekes mintázatot mutat: az első órát követően szignifikánsan rosszabbul viselkedtek a gyerekek (valószínűleg az első órán jó benyomást szerettek volna kelteni), és csak a 10.-11. alkalom között viselkedtek szignifikánsan jobban. Általánosan véve óráról órára tendenciózus változást mutattak a gyerekek. 

A Viselkedéses Tünet Mutató (Behavioral Symptom Index) szignifikáns (p=0.050) javulást mutatott, mely a problémás viselkedések általános csökkenését jelzi, vagyis a kezelés után a gyerekek és tinédzserek az új helyzetekhez való alkalmazkodásban, a megküzdésben fejlődtek, míg maladaptív viselkedéseik megritkultak. A szerzők néhány viselkedéses tünet pozitív irányú változását kiemelkedően fontosnak tartják. 

Ilyen a problémák kívülre helyezése, mely a gyermekek „bomlasztó” viselkedéséhez köthető. Az ilyen gyermekek gyakran tönkreteszik a társaik és a felnőttek tevékenységeit és gyakran nem fogadnak szót a felnőtteknek (5). Ezen viselkedés javulása azért fontos, mivel a szülők ezt igen nehezen tolerálják, s rengeteg energiát fektetnek ennek megváltoztatására (4). A problémát kívülre helyező gyermekek kapcsolata sokszor igen rossz a társaikkal, családtagjaikkal és tanáraikkal. 

Fontosnak vélték még a szociális stressz és önértékelés javulását: a résztvevők önmagával való elégedettsége, identitás-érzése, ego-erőssége növekedett a ló asszisztált tanácsadás által.

Az ugyancsak fontos hiperaktivitás tünet mutatói: a koncentrációs képesség, a feladatokban való maradás, és túl-aktivitás kedvező irányban változott. Az ADHD hármas tünetéből (5) tehát kettő (hiperaktivitás, impulzivitás) fejlődést mutatott.

A verbális és fizikai agresszió csökkenése magával vonta az olyan viselkedések számának csökkenését, mint veszekedés, kritizálás, mások szóbeli fenyegetése, mások megütése, mások tulajdonának megrongálása, és az állatokkal való kegyetlenkedés.

A magatartási problémák pozitív irányú változása a csalások, hazugságok, lopások, alkohol/droghasználat és a szociálisan deviáns és destruktív viselkedések számának csökkenését eredményezték. Ez azért fontos változás, mert a magatartási problémák az életkor előrehaladtával rosszabbodnak, hiszen maguk után vonják az iskolai bukást, a rossz kapcsolatot a szülőkkel és a kortársak elutasítását. A probléma kezelésének elmaradása esetén akár depresszió vagy öngyilkosság is kialakulhat (4). 

A problémák belülre helyezésének javulása azért különösen bíztató eredmény, mert a gyerekek azon képessége, hogy problémáikkal egyedül, önmagukban küzdjenek meg hozzásegíti őket ahhoz, hogy kevésbé magányosak, idegesek és szorongóak legyenek. E megküzdési képesség sokszor felderítetlen és kezeletlen marad a veszélyeztetett gyerekek esetén egészen addig, amíg nem válik komoly vagy akár halálos veszéllyé. Általában a szülőknek, tanároknak nehézséget okoz a szorongáshoz, depresszióhoz és egyéb internalizált viselkedés felismerése – legtöbbször az ilyen viselkedést félénkségnek, csöndességnek címkézik és sokszor úgy vélik, hogy majd idővel kinövi. A kamaszkori öngyilkosságok számának növekedése különösen fontossá teszi ezen problémák kezelésének lehetőségét (4).Ezen terápiás eredményekben a szerzők egy új terápiás intervenciós eszköz megteremtését látják. 

IRODALOMJEGYZÉK:

  1. PAUW, J (2000). Therapeutic horseback riding studies: Problems experienced by researchers. Physiotherapy,86, 10, 523-527.
  2. SELBY, A. (2009) A Systematic review of the effects of psychotherapy involving equines. Thesis. 
  3. GRAHAM, J. R. (2007). An evaluation of equine-assisted wellness in those suffering from catastrophic loss and emotional fluctuations. Unpublished doctoral dissertation,University of Utah. Idézi (2)
  4. TROTTER, K. S., CHANDLER, C. K., GOODWIN-BOND, D., CASEY, J. (2008). A comparative study of the efficacy of group equine assisted counseling with at-risk children and adolescents. Journal of Creativity in Mental Health, 3(3), 254-284.
  5. REYNOLDS, C. R., KAMPHAUS, R. W. (1992). Manual for the behavior assessment systems for children. Circle Pines, MN: American Guidance Service. Idézi (3).